Legalábbis szemtelenség, ha valaki egy 24 órás programozói verseny feladatait 15-16 óra alatt megcsinálja, és még meg is nyeri a viadalt. Bucsay Balázs és Kasza Péter pontosan ezt tette a tavaly decemberi IT Security Coding Contesten.
Ha lenne örökös bajnoki cím a diákoknak kiírt 24 órás programozói versenyen, azt bízvást oda lehetne ítélni a fiúknak. Eddig négyszer rendezték meg a viadalt: a legelsőn még nem indultak, de utána kétszer nyertek és egyszer másodikak lettek. A vetélytársak szerencséjére lassan kinőnek az egyetemista létből, de azért tavaly decemberben még megmutatták, hogy ki a legény a gáton. Őket faggattuk kedvteléseikről, programozásról, terveikről, no és persze arról, mihez kezdenek a versenyen nyert 1 millió forinttal.
Hol ismerkedtetek meg egymással?
Bucsay Balázs: Mindketten miskolciak vagyunk, egy középiskolába is jártunk, de akkor még nem nagyon vettünk tudomást egymásról. Aztán együtt kezdtük az egyetemet Miskolcon a programtervező informatikus szakon, és ott keveredtünk jó barátságba. Most már nem egy helyen tanulunk, de a barátság megmaradt.
Jelenleg hol tanultok?
Kasza Péter: Én maradtam az eredeti szakunknál, a programtervező informatikusnál, csak éppen már az ELTE-re járok mesterképzésre. Ha minden jól megy, idén meg is kapom a diplomámat. BB: Péterrel ellentétben én váltottam, és matematika szakon végzem az MSc-t, Debrecenben. Nekem is most jár le a második éven, év végére meglesz minden szükséges tárgyból a vizsgám, de a diploma megszerzésével nem sietek annyira.
Honnan származik az érdeklődésetek az informatika iránt?
BB: Nyolc éves voltam, amikor megkaptam az első számítógépemet, egy 286-os PC-t. Engem a játékokban is inkább az érdekelt, hogy mitől és hogyan működnek, így aztán hamar a programozás felé fordult a figyelmem. A játékok után más programoknak is igyekeztem megérteni a működését, újabb és újabb programozási nyelveket ismertem meg -- az iskolában is jártam programozói szakkörbe --, aztán a webes programozással és annak biztonsági kérdéseivel is elkezdtem foglalkozni.
KP: Hozzánk édesapám hozott haza egy 286-os laptopot, azon kezdtem játszogatni. Igazából a kényszer vitt rá, hogy jobban megismerkedjek a működésével, mert elég sokszor elszállt a rendszer, és olyankor gyorsan helyre kellett hozni, hogy rendben legyen, mire apám hazajött.
Mi volt az első program, amit írtatok?
BB: Eleinte inkább csak scripteket írtam, az első programjaim Pascalban születtek, a már említett iskolai szakkörön. Ezek teljesen szokványos, egyszerű dolgok voltak: képernyővédők, amik csíkokat húznak meg háromszögeket és négyszögeket rajzolnak. Aztán csináltam már űrhajós lövöldözős programot is, persze 80x25-ös karakteres képernyőn, ahol egy karakter jelzett egy űrhajót.
Mivel foglalkoztok manapság, mi az, ami a legjobban érdekel benneteket?
KP: Sok minden izgatja a fantáziámat, például sokat foglalkozom a funkcionális nyelvekkel. Számomra az a fontos, hogy valamilyen újító tevékenységet végezhessek a programtervezés során: ne csak egy meglévő programot kelljen reszelgetni, hanem egy újonnan felmerülő problémára lehessen új megoldást kitalálni. A diplomamunkához is volt jó pár ötletem, de attól féltem, hogy nem lennék kész egyikkel sem. Ezért inkább biztosra mentem, és olyat választottam, amit biztosan be tudok fejezni: a képek közötti távolságmetrikákra esett a választásom, vagyis arra, hogy miként lehet összehasonlítani képeket, és eldönteni, hogy melyek hasonlítanak jobban egymásra, melyek térnek el nagyobb mértékben.
BB: Engem régóta foglalkoztat az informatikai biztonság és azon belül a kriptográfia; a BSc-diplomamunkámat is hash-algoritmusok optimalizálásáról írtam. Azért is nyergeltem át a matematikára, mert a kriptográfia színtiszta matek, és szerettem volna jobban megérteni az alapokat. A harmadév végére az informatikából eljutottam oda, hogy gyakorlatilag bármilyen új dolgot meg tudok tanulni könyvekből, tutorialokból; a matematikánál ez azonban nem ment. Most hogy két éve tanulom intenzíven a matematikát, már ezen a területen is biztosabb lábon állok, és megértem, ha például egy szakcikk egy számomra ismeretlen problémát boncolgat. A kriptográfia az a terület, ahol nagyon jól lehet majd kombinálni az informatikai és a matematikai tudást.
Teljesen kitölti az életeteket a tanulás és az informatika, vagy valami másra is jut idő?
BB: Én egy időben -- még Miskolcon -- elég komolyan zsonglőrködtem. Volt egy társulatunk is, ami szakmai berkekben és a rendezvényszervezők körében elég komoly hírnévre tett szert, sokat jártunk fellépni is az ország minden részére. Amióta azonban Debrecenben tanulok, már nem foglalkozom vele. KP: Az én kedvteléseim talán kevésbé látványosak. Egy időben érdekelt az úgynevezett lockpick, vagyis különböző zárak feltörése -- persze nem betörőnek készültem, ezt máshol szinte sportként űzik. De gitározok és elkezdtem aikidózni is, illetve japánul tanulok.
Készültetek külön a mostani versenyre, volt valamilyen "edzésprogram"?
KP: Nem, semmi ilyesmi nem volt. Balázs írt egy e-mailt, hogy lesz megint a verseny, nem akarunk-e benevezni? Én igent mondtam, aztán itt Budapesten találkoztunk a verseny előtt.
BB: Én sem készültem külön, pedig talán nem ártott volna, mert azért már kijöttem a gyakorlatból, hiszen közel két éve már csak alkalmanként programozok. Bosszantó volt, amikor kódoltam C-ben, és nem jutott eszembe valami, amiről pedig tudtam, hogy tudom.
[innen folytatjuk délután...]
