Éppen dolgozgatnék, amikor csörög a telefonom, és egy ismeretlen pesti számot jelez. „Hát te meg ki vagy, mit akarsz” – gondoltam, de azért felvettem, biztosítva magamnak három perc szórakozást.

-    „Jó napot kívánok XYZ megbízásából hívom, és kérdem, van e pár perce a számomra?”

Na most vagy telemarketing, vagy valami ügyintézés fog történni. Az előbbi nem igazán érdekel, az utóbbi fontos lehet. Mivel pont ma indítottam egy tranzakciót XYZ-vel lehet, hogy az utóbbi.
-    „Lehet, hogy van. Milyen ügyben keres?”
-    „Az adatainak egyeztetése miatt” – hoppá, helyben vagyunk baj lehet a tranzakcióval.
-    „Akkor állok rendelkezésére” – válaszoltam felkészülve a legrosszabbra.
-    „Ebben az esetben tájékoztatom…” - felvétel készül, és a többi jogi információ -„… és szükséges lesz önt beazonosítani, ezért kérem adja meg az anyja nevét.”
-    „Elnézést, mit?”
-    „Az adategyeztetéshez szükséges önt beazonosítanunk, ezért három személyhez köthető kérdéshez teszek fel, tehát..”
-    „Egy kicsit lassítsunk le! Ha jól értem adjam meg az összes személyes információmat, mert ön azt állítja, hogy XYZ-tól telefonál. Erre nincs más bizonyítékom, mint az ön szava. Ön be tudja azonosítani magát nálam?”
-    „Hát mi most egy országos adategyeztetést csinálunk az XYZ-nél”
-    „Ez nagyszerű, de honnan tudjam, hogy tényleg az XYZ-től telefonál? Minden amit önből látok egy pesti telefonszám, és egy, amúgy, csábos női hang, de ez nem elég ahhoz, hogy megadjam az összes személyes adatomat, ami különben is több mint elegendő ahhoz, hogy megszemélyesítsen engem XYZ-nél.”
-    „…”
-    „… De fordítsunk a dolgon! Ön megmondja az én azonosítómat, és akkor elhiszem, hogy ön XYZ-től telefonál”
-    „Sajnos beazonosítás nélkül nem adhatok ki személyes információkat az ügyfélről.”

Holtpont. Beszélgettünk még egy kicsit a dolgokról, és amúgy nagyon megértő volt, hogy nem bízok meg feltétlenül egy telefonos hívásban, és leszek szíves levélben (!) vagy személyesen (!) befáradni XYZ-hez, ha nem bízok meg benne, de persze, ha mégis megbíznék, akkor akár most is. Annyiban maradtunk végül, hogy majd én betelefonálok az ügyfélszolgálatra, és elintézem ezt, mert akkor legalább tényleg tudom, hogy azzal beszélek, akivel akartam.

Ennyi a történetem, tudom, nem nagy szám. A vicc a dologban, hogy sokak számára ez egy teljesen megszokott, hétköznapi hívás, az számomra egy tankönyvi social engineer próbálkozás buktája. Külön kiemelném, hogy amikor ellenállásba ütközött a potenciális támadó, akkor felvetett két számomra kényelmetlen megoldási lehetőséget, de felajánlotta az eredeti lehetőséget is, ami kényelmesebb. Mondom: tankönyvi.

Hab a tortán? Ez a hívás 90%, hogy valós volt, tényleg XYZ indította, tényleg folyik egy ilyen országos felmérésük. Sőt leellenőriztem egy ismerősömnél aki ZYX-nél dolgozik, és tényleg szoktak így adatokat bekérni. Az emberek pedig megadják.

Tanulság? Nincs. Biztos csak én vagyok túl paranoiás.